„Hátborzongató, félelmetes, felemelő, bátor. Ezek az érzések kavarogtak bennem miután elolvastam Guszti könyvének kéziratát. Hátborzongató annak a szőke, kékszemű srácnak a vallomása, aki önként döntött úgy, felvállalja drogos múltját és az azzal járó pokoli életét. Őrfalvy Gusztáv félelmetes dolgokat élt át, a herointól sokszor öntudatlan állapotban. Felemelő volt végig követni, ahogy a fiú férfivá lett, aki vállalja tévedéseit és képes volt legyőzni önmagát, hogy hibáiból előnyt kovácsolva mások számára is példát mutathasson.
Tisztelet jár ennek a 27 éves srácnak, aki képes volt saját maga megírni ezt a könyvet úgy, hogy diszlexiás és diszgráfiás is egyben.”